Egy hét történései...

Ma már február 10-e van. Kissé megkésve frissítem a blogot, de még szoknom kell ezt a dolgot. 

Szóval február 10, vasárnap, odakint most épp nem túl szép az idő, borús és esik is, de az eddigiekre egy szavunk sem lehet, mert lássuk be csakúgy mint legutóbb amikor csak mint turista voltunk itt, gyönyörű időnk volt szinte minden nap. Érdekes módon éjjelente mindig halljuk hogy zuhog és nagyon fúj a szél kint, viszont reggelre/nappalra kisüt a nap és minden rendbe jön. De folytassam a történetet inkább onnan ahol abbahagytam (elég az időjárás jelentésből). Szóval múlthét pénteken fejeztem be legutóbb azzal, hogy a hétvégét, legalábbis a szombatot Weybridge-ben töltjük, a város ahol Viku-ék először laktak. Délelőtt indultunk kb. 10 körül. Vikuéknak elég sok elintézni valójuk volt aznapra szóval a mi terveink a Brooklands múzeumba vezettek. A múzeum ahogy Ricsi is mondta korábban nagyon pazar volt. Hogy miről is híres Brooklands? Brooklands a maga idejében még mielőtt múzeum lett volna helyet adott egy repülőgépgyárnak, az új repülőgép fejlesztések tesztelésének, pilóta képzésnek, és nem utolsó sorban itt készült el európa egyik legelső autóversenypályája, ahol az 1910-es évektől rendeztek gyorsasági, és körversenyeket is. Szóval egy fantasztikus,

 történelmi jelentőséggel rendelkező helyről van szó amihez rengeteg történet és anekdota fűződik. A múzeum maga több szekcióból állt, ahol többek között megtekinthettünk korabeli autómobilokat, buszokat, versenyautókat, repülőket amiket ott építettek, belekóstolhattunk az autóversenyzés és a repülés a biciklizés és a buszozás történelmébe. Lehet ez most kicsit unalmasan, és nagyon szofisztikáltan hangzik, de higgyétek el valójában nagyon izgalmas és érdekes volt. Ami nagyon tetszett még az a személyzet volt. Még mielőtt félre értené valaki arról van szó, hogy nem nagyon voltak fiatalok hanem inkább elég idősek akik az angol udvariasságukkal megszólítottak és érdekesebbnél érdekesebb történeteket meséltek a kiállított tárgyakról, járművekről. Voltak olyanok is akik mondhatni a kiállított történelem részei voltak, nah jó nem kell nagyon-nagyon visszamenni a történelemeben ezért, de végül is a második világháború is mindössze 70 éve történt, ez gyakorlatilag nagyjából csak egy emberöltő. Hogy miért is írom ezt? Mielőtt bezárt volna a múzeum (télen délután 4-kor zár, és hát február van) az utolsó hely ahová mentünk az az "udvar"  volt, ahol eredeti utasszállító és teherszállító repülőgépeket állítottak ki. Itt utoljára, ahogy kiléptünk a buszokat (korabeli single és dubledeckereket) bemutató hangárból, hogy ne húzzuk az időt lévén már kb fél négy felé járt, a hozzánk legközelebb álló repülőgépre szálltunk fel. A gép pontos típusára már sajnos nem emlékszem. 

A boing-ok sorozatához tartozó kisebb légi busz volt, amit a gyárból legördülése után személyszállításra használtak, majd később teherszállításra, leginkább postai célokra. Amint a fedélzetre léptünk  azonnal kedvesen fogadtak, és összefoglalták röviden a gép történetét, majd meginvitáltak a pilóta fülkébe azzal, hogy menjünk nyugodtan, egy pilóta vár ott ránk. Be is léptünk a szűkös pilótafülkébe ahol az első tiszt helyén egy igen idős úr ült. Fehér haj, a kor adta ráncok alatt előtűnő tipikus angol vonások és kissé már remegő hang jellemezte a férfit aki körülbelül 36 évig (én így emlékszem bár lehet félreértettem, így visszagondolva már nekem is soknak tűnik) vezette a gépet amiben épp voltunk. Igen, a gép eredeti pilótája mellett ültem a másodtiszt helyén. Olyan volt mintha egy kis időkapszulába kerültem volna, úgy hallgattam az általa mesélt történeteket.

Nah jó.. ennyit a múzeumról. Külön kérésre még írok róla ha gondoljátok.

A múzeumozás végeztével begyalogoltunk Weybridge központjába, hogy megkeressük a Poppins éttermet, ahol legutóbb kb 4 éve jártunk. Miután sikeresen megtaláltuk és elfogyasztottuk a most már estebédnek tekinthető fish and chips és burger tálunkat tradicionális angol teával - ami különben nagyon jól esett lévén kint már kezdett hideg lenni, megköszöntük a szíves kiszolgálást, és folytattuk sétánkat a központban. Vikuék is lassan végeztek a dolgaikkal és fél hét körül felvettek minket, - Junky is már a kocsiban volt :). 7 körül megérkeztünk a The Oatland Chaser nevezetű pub/restaurant -ba ahol Viku tartotta a régi Weybridge-i barátaival a szülinapi ünnepségét. Itt sok mindenkivel megismerkedtünk és nagyon jól éreztük magunkat. Kiderült közben, hogy a személyzet 80%-a is magyar :), ők is nagyon kedvesek voltak.

Visszatérve a hivatalos dolgokra, összefoglalom röviden, hogy mi történt a héten.

Keddre végre megérkezett mindkettőnk hiteles az OTP által kiállított bankszámlakivonata, így bementünk a HSBC-be újfent hogy átadjuk a kért doksikat, ott az ajtónálló ügyintézőhölgy már felismert minket és ismét nagyon segítőkész volt. Átadtuk a nyomtatványokat, majd szóltak, hogy eljuttatják a megfelelő ügyintézőnek és menjünk el nyugodtan, majd telefonon mindenképp fel fognak hívni akkor is ha megfelelnek és akkor is ha nem. Kb fél négy körül Ben hívott fel a HSBC-től hogy minden rendben a kivonatokat elfogadták és be is aktiválták a számlánkat. Én szóltam, hogy szeretnénk internet bank elérést is amennyiben lehetséges, ere Bentől kaptunk egy új időpontot péntek 10 órára, hogy menjünk be egyeztetni az adatokat. Pénteken be is mentünk ahol most nem Ben-hez hanem Rebecához kerültünk akivel előkészítettük az online bankolást. Itt az online bankolás úgy megy mint otthon az Unicredit-nél vagy az Erste-nél, azaz a számlához kapsz egy kis véletlen szám generáló készüléket (security key) ami segítségével tudod intézni a belépést az oldalra valamint a tranzakciókat. sajnos ez a kulcs most nem volt raktáron a bankban, de rebeca megnyugtatott, hogy 5-7 napon belül kipostázzák, és ha megkaptuk csak ugorjunk be ismét a bankba és elmagyarázzák nekünk a továbbiakat. Azt mondta ha gondoljuk nyugodtan próbáljuk ki otthon is, de mivel egy kicsit bonyolult ezért inkább azt javasolja hogy menjünk be ismét. Nem gond, lassan már úgyis névről ismernek a bankban annyit voltunk már. :) A lényeg viszont, hogy végre van bankszámlánk és a jövő héten szerda környékén megérkezik a bankkártyánk is.  juhúúú !!!  Egy task pipa! :) 

Ami még hátra van az NI szám interjú. Ezzel kapcsolatban sajnos nem kaptuk meg az ígért leveleket, ezért úgy döntöttünk hogy visszamegyünk a Job centerbe és megkérdezzük, hogy ilyenkor mi a helyzet, mivel időpontunk már van, ellenőrző számunk már van, viszont fogalmunk sincs, hogy hová kell mennünk az interjúra. A helyszínen sajnos nem nagyon tudtak segíteni, viszont ismét megkaptuk azt a telefonszámot amit legutóbb, hogy azon keresztül tudunk érdeklődni. Ott helyben fel is hívtuk és megkaptuk, hogy az interjú Tooting-ben lesz az ottani job centerben, szóval egy kicsit utaznunk is kell majd aznap. 

Vikuék kedden reggel elhagyták az Egyesült Királyságot, hogy Kubában töltsenek el két fantasztikus hetet, szóval most egyedül vagyunk itthon, és vigyázunk a lakásra és nem utolsó sorban Marmalade-re. Marmalade nagyon édes macsek, de néha azért próbára teszi a türelmünket, dehát a macskák már csak ilyenek. :)

Ami a munkát illeti egyelőre folytattuk az ügynökségekhez járást, meg a CV küldözgetést, egyelőre még visszajelzések nélkül, de nem csüggedünk. Kitartóak leszünk. 

Cuppantás mindenkinek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.