Kedves mindenki,

Elég régen nem írt egyikünk sem, ennek leginkább 2 oka van. Az első, hogy mindketten dolgozunk látástól mikulásig, a második pedig, hogy kicsit lusták vagyunk szabadnapon (is) a bloggal foglalkozni, amiért gyorsan elnézést is kérek azoktól, akik kicsit sűrűbben kíváncsiak arra, hogy mi is van velünk. Ezért gyorsan visszatérek az első okhoz, miszerint dolgozunk. JUPÍÍÍ!!!! :)

Nah, nem kell álom melóra gondolni, de mi azért örülünk. Norbi egy grill csirkés (peri peri...) félig önkiszolgáló étteremben dolgozik, gyakorlatilag a grillen kívül mindent csinál. A legtöbb kollégával már jól megtalálta a hangot, lassan azt is lehet mondani, hogy talán egy-két barátot is szerzett. Egyébként én is találkoztam legtöbbjükkel, nagyon aranyosak, jókedvűek, és kedvelik Norbit nagyon. :) (Nem tudom, hogy neki mondták-e, de nekem igen, a humorát is szeretik, amin nem csodálkozok, én is... :)) Általában hetente 2 szabadnapja van, minden héten változó, hogy melyik 2 nap, de legalább előre tudja mindezt. A szabadnapokon tud foglalkozni kicsit a szakmai cv-k kiküldésével, illetve a fejvadász cégekkel tud beszélni, akik keresik. Egyelőre nincs konkrét IT-s melója, de hetente több helyről megkeresik, és ez jó. A nagy számok törvénye alapján be KELL jönnie, és be is fog, én mondom nektek, csak türelem és kitartás kell. Olyan ügyes, és okos, mint a csuda!!! :)

Az én munkámról sem szeretnék sokat írni, mert ha jót nem tudok, akkor rosszat minek, ugye... :) A lényeg: 99p store-ban dolgozok, leginkább kasszás vagyok, de persze minden mást is csinálni kell. A (indiai) főnökömön kívül mindenkivel kijövök, van, akit kedvelek is, és van 3 magyar kollégám, aminek igazán örülök. Eddig nem tudtam, hogy mikor kell menni dolgozni. Mindig este 21-24h között sms-ben tudtam meg, hogy másnap mikorra kell menni, a szabadnapot meg el is lehetett felejteni. Ha azt mondtam 6 nap után (napi kb. 10 óra), hogy másnap nem megyek, akkor "kaptam" szabadnapot. :) De most változott kicsit a helyzet, tegnap kicsit összevesztem a boss-szal, és délután fél3-kor bezártam a kasszámat, és közöltem vele, hogy felmondok, most azonnal. Mivel állítása szerint nincs rám szüksége, annyit azért sikerült elérni, hogy nem engedett el, és megígérte, hogy ha mondok 2 napot, amikor szabadnapos szeretnék lenni minden héten, azt meg is adja, csak maradjak... :D Erről ennyit. :)

Voltunk otthon pár napot, jó volt látni a családot. Meg persze a lagzin az egybegyűlteket. Nagyon jó volt a hangulat! :) Ha minden igaz, legközelebb júliusban megyünk, akkor picit hosszabb időre, hogy meg tudjunk látogatni mindenkit! Hiányoztok ám nagyon!!!

Jah, egy kis update, már nem Vikunyáéknál lakunk, hanem Petiéknél, ezen a csatornán keresztül is szeretnénk megköszönni mindkét családnak az eddigi, és az ez utáni segítséget! Reméljük, egyszer tudjuk majd viszonozni nekik azt a sok jót, amit kaptunk/kapunk tőlük!!!!

Nah, többet nem tudok most mondani, kérem kapcsolja ki! Csak előtte még csókoltatunk benneteket sokszor, vigyázzatok magatokra! Vagy vigyázzon a csősz, őt azért fizetik... :)

******************************************************************************

Sziasztok!

Sok idő eltelt megint mióta nem írtunk a blogba. Ez betehető annak, hogy amik ez idő alatt történtek velünk nem mindig jó és örömteli dolgok és ezeket napról napra leírni és kvázi újra átélni nem mindig felemelő érzés. Kérlek nézzétek el nekünk. azért most megpróbálom ismét összegezni az eseményeket.

Kezdem először is a HSBC bankkal, ahol megnyitottuk első Passport Account bankszámlánkat. Történt ugyanis, hogy február végén Anikó kapott egy levelet miszerint a Bank zárolta a számláját, és csatoltak egy csekket is a rajta lévő összeggel amit a legközelebbi bankfiókban felvehetünk. Semmi indoklás, semmi magyarázat, csak egy telefonszám amit felhívhatunk ha akarunk. Hát mi nem akartunk a call centerek erdejében elveszni ezért úgy döntöttünk hogy inkább személyesen intézzük ezt a dolgot. De még mielőtt elmentünk volna a bankfiókba jól utánanéztünk a neten is, hogy történt-e már ilyesmi mással is. Közben eszünkbe jutott, hogy Petiék pont erről a tapasztalatról számoltak be igaz nekik már több éve volt ott számlájuk, talán az egy kicsit mégis más kategória, de ki tudja. A lényeg, hogy igen megtörtént mással is. Szóval kitaláltuk azt, hogy mivel már bankszámla kivonatot már kaptunk az HSBC-től így van proof of adress-ünk szóval akár bemehetünk egy másik bankba is, hogy nyissunk egy új számlát amennyiben nem jutunk dűlőre az HSBC-vel. Szóval magunkhoz vettük a szükséges iratokat és elindultunk a bankfiókba megtudni mi történt. A bankban nagyon kedvesek voltak ugyan de sajnos semmi információt nem tudtak adni azzal kapcsolatban hogy miért is történt ami történt , sőt azt mondták hogy ez így egyik napról a másikra nem is elfogadott, kapnunk kellett volna egy figyelmeztető levelet, hogy valami nincs rendben, amit persze nem kaptunk. Szóval azt ajánlották, hogy nyissunk Anikónak náluk egy Basic account-ot amihez viszont nem jár debit kártya, plusz mivel ez már rendes angol számla lenne ezért máshogy kell bizonyítanunk a címünket, nem jó az otthoni OTP-s bankszámla. Szóval ez a megoldás nem igazán tetszett nekünk így mosolyogva tudván, hogy megyünk a Lloyd's TSB-hez megköszöntük a "segítséget" (a nagy semmit) és kisétáltunk az HSBC-től egészen át kb 30 méterrel arrébb a Lloyd's TSB bankhoz. Itt melegen üdvözöltek minket és a kérdésre, hogy nyithatnánk-e náluk bankszámlát és mikor a válasz természetes igen és azonnal volt. Pár percet vártunk csak és megjött az ügyintézőnk aki azóta is a személyes bankárunk Mr Michael Knight. Igen... lehet nevetni, ő volt az. Akinek a név mégsem dereng csak annyit mondok: "KIT, maradj a kocsiban!! ). Szóval péntek délután háromnegyed négykor minden probléma nélkül nyitottunk egy joint accountot az én és Anikó nevére. Szóval elégedetten tértünk haza. Rákövetkező hét elején én is megkaptam az ominózus levelet az HSBC-től, az én számlámat is lezárták. Azért biztos ami biztos megint elmentün ka bankba és újfent megkérdeztük hogy Miért???? Itt bizalmasan a korábbi ügyintézőnktől Ben-től azt a választ kaptuk, hogy az otthoni OTP-s bankszámla kivonatunkat elküldték lefordíttatni és ami eredményként visszajött a hivatalos fordítóktól az nem felelt meg nekik és ezért történt. Viszont arra, hogy ezt miért nem tudták előre közölni vagy legalább egy előzetes értesítőt kiküldeni arra nem kaptunk kézzel fogható választ. Viszont Ő is bizalmasan azt javasolta hogy mivel már van számlakivonatunk, menjünk be egy másik bankba és nyissunk ott számlát. Megköszöntük ismét a nagy semmit és mosolyogva távoztunk mivel a Lloyds-os bankszámlánk már élt, múlthét péntek óta. Kedden annak rendje és módja szerint meg is kaptuk mindketten a záró számlakivonatunkat. És azt gondolnánk, hogy ezzel a bankszámlás sztory már véget is ért hát sajnos koránt sem. 

Történt ugyanis, hogy még aznap kedden Michael felhívott reggel miszerint az HSBC-s számlakivonatunkkal amit a címünk bizonyításaként mutattunk be gond van. Részleteket nem mondott, megkért, hogy menjek be ha tudok mielőbb. Én mivel aznap kaptam több új számlakivonatot is az HSBC-től felnyaláboltam őket és becsattogtam a Lloyds-ba. Michael melegen üdvözölt és elmagyarázta, hogy a számlakivonat amit leadtunk nem felel meg nekik mivel nem látszik rajta pénzmozgás. Olyan kivonat kell amin látszik, hogy történt valamilyen..., akármilyen pénzmozgás. Mondta neki semmi gond pont ma kaptam egy kivonatot és azon látszik is 12 font mozgás miszerint feltöltöttem a Giff-gaff kártyámat. Michael örömmel el is fogadta viszont mondta, hogy Anikótól is kellene egy ilyen. Hát igen... viszont neki sajnos nem volt, mivel nem minden pénzünket tettük be a számlánkra hanem egy részét meghagytuk KP-ban just in case, és leginkább azt használtuk, a bankkártyát nem. Michael javasolta hogy menjünk vegyünk le egy kis pénzt egy bankomat-ból és kérjünk ki egy új kivonatot és azzal jöjjünk be újra. Igen ám csak ugye ekkor már Anikónak nem volt számlája az HSBC-nél sőt nekem sem a fentiek leírtak szerint. Szóval becsattogtunk újra a Lloyds-hoz és elmondtuk Michael-nek, hogy mi a helyzet, hogy sajnos nem tudunk olyan kivonatot adni mert az HSBC lezárta az érintett számlát. Michael nagyon segítőkész volt és előzetesen elfogadta Anikó záró számlakivonatát hátha az jó lesz. Sajnos pontosabbat nem tudott mondani lévén a náluk is a központban döntik el ezeket a dolgokat, de megnyugtatott minket, hogy minden rendben lesz ne aggódjunk. Így is tettünk és jó érzéssel hagytuk ott a bankfiókot. Sajnos még azon a héten pénteken újfent felhívott Michael miszerint nem fogadták el a záró számla egyenleget és ha nem nyújtunk be hamarosan mást doksit a címünk igazolására akkor ők is le fogják zárni a bankszámlát. Nah itt estünk kicsit pánikban, hogy akkor most mi lesz. Ezután Adél és Viku javasolták, hogy kérdezzünk rá egy olyan lehetőségre ami régen működött miszerint ha egy olyan Lloyd's-os ügyfél ajánl téged a banknak aki már legalább 1 éve tag, akkor azt is elfogadják. Adél és Viku is több éve ügyfelük szóval ezen az úton sikerült is elintézni a dolgokat. 1000 köszönet nekik ezért is és mindenért amit értünk tettek.

Azért pár szóban levonom a tanulságot:

1. Külföldiként amíg nincs bizonyított címed csak az HSBC-nél tudsz kötni Passport Account bankszámlát.

2. Ha megkötötted és megkaptad a bankkártyádat azonnal kezdd el használni, vegyél le pénzt vagy fizess boltban, a lényeg hogy legyen rajta mozgás. Mert ha úgy jársz mint mi, akkor legalább olyan kivonatod lesz, amit máshol már elfogadnak a bankok.

3. Légy felkészülve arra, hogy az, hogy megkötötted a szerződést a bankkal és ők el is fogadtak minden papírt ami ehhez kellett még nem jelenti azt, hogy tényleg minden rendben.

4. A személyes tapasztalatunk az, hogy a Lloyd's-ban sokkal kedvesebbek és konstruktívabbak az ügyintézők mint az HSBC-ben, szóval mi inkább a Lloyd's -ot ajánljuk, már persze ha megteheted, hogy odamész elsőre is.

Folyt köv.

Sziasztok!

Egy nem teljesen ide vágó kis szösszenet: elkészült a portfólióm, szóval akit érdekel megnézheti itt: noriss-graphics.co.uk

Most átveszem én egy kicsit a történetet.

Tehát ami fő, lezajlott az NI interjú, majd folytattuk az álláskeresést, sajna eddig nem sok sikerrel. De kitartóak leszünk mint a zöld festék. Jah nem, az csak fog... Áhh mindegy a lényeg, hogy nem adjuk fel.

E-hét kedden elmentünk vásárolni, hogy mire másnap Vikuék Kubából megérkeznek, akkora finom magyar babgulyással tudjuk várni őket. Meg is érkeztek szerda reggel fél tíz körül. Elégé fáradtan, nem is csodáltuk elég hosszú volt a repülőút, plusz utána még kb 2 órát vezettek is. A flamó nagyon jól sikerült, a hús volt kissé más mint otthon. Természetesen marhahúst vettünk a gulyáshoz, amiről mint kiderült sokkal marhahúsabb íze van mint az otthoninak. Ezt most kifejezetten nem azért írtam hogy az itteni jobb lenne, mert szerintem nem az, viszont tudjátok van az az íz ami az a jellegzetes "marhahús" íz, nah ennek az aromának az intenzitását szorozzátok meg legalább kettővel valahogy így tudnám jellemezni. De térjünk vissza hivatalos ügyeinkhez.

Ami jó hír, hogy jóval előbb a vártnál megérkeztek az NI számok. :) Szerdán Anikóé az enyém pedig csütörtökön. Érdekes, Ancsi valahogy eddig mindig előbb kapta meg a leveleket mint én - a Royal Mail úgy látszik ebben is nagyon udvarias és előzékeny a hölgyekkel szemben :), de az is lehet, hogy pusztán csak kiküldéskor előre kerül mert a neve A-val kezdődik. Nah, de hagyjuk az effajta spekulációkat :) A lényeg, hogy örültünk, mint majom a farkának, mert most már úgymond legitimmé vált a munkakeresésünk, és ha kapnánk munkát akkor az adózásunk is. Főleg, hogy az interjún, 2-4 hétre saccolták, hogy megkapjuk az eredményt, ehhez képest gyakorlatilag 1 hét alatt megjött. Az igaz, hogy nem a végleges plasztik kártya hanem csak egy levél, amelyben közlik a sikeres interjú tényét és a magát a számot. De mivel úgyis ez a lényeg, mivel a kártyára valójában senki sem kíváncsi, csak a számra így örömmel mondhatjuk: GÓÓL!! :) Hurray még egy pipát behúzhatunk!!

Még aznap becsattogtunk újra a HSBC-hez lévén még mindig nem kaptam meg a Security Key-emet, illetve amiatt mert még a hét megkaptuk a leveleket, hogy elkészült a bankkártyánk és szíveskedjünk befáradni érte a legközelebbi bankfiókba. A bankban ismét minden flottul ment minden(még mindig meglepődünk azon, hogy itt milyen könnyedén gördülnek a dolgok, valószínű még fogunk is), elmondtuk az ügyintézőnek hogy miért is jöttünk, ő elkérte az útlevelünket és eltűnt a kóddal védett ajtó mögött. :) Kisvártatva széles mosollyal megjelent és átnyújtotta az új dombornyomott (ezt azért mondom mert otthon külön kérni kellett az ilyet és az éves díja is elég sok) kártyáinkat, majd elmondta hogy mielőtt használni tudnánk aktiválnunk kell - ezt megtehetjük telefonon keresztül, bankautomatán keresztül, vagy akár online is. Mi ez utóbbit választottuk lévén ki is akartuk próbálni az HSBC-s internetbank nyújtotta örömöket. Ezután megkérdeztük a hölgyet, hogy mi a helyzet a Secure Key-el amit Anikó már megkapott, én viszont még nem. Hogy miért nem küldték ki valójában nem derült ki, viszont a hölgy megnyugtatott, hogy semmi gond, most azonnal ad egyet. Ezzel ezt a task-ot is letudtuk. Megköszöntük a segítséget és elmentünk vásárolni a pénteki vacsihoz. :)

Másnap első dolgunk volt, hogy aktiváljuk a Secure Key-einket, és a bankkártyáinkat. Ez egy kicsit, bonyolultan ment a neten, mármint nem a net miatt hanem mert a HSBC még legalább 3 féle új jelszó és ellenőrző kérdés és válasz megadására kényszerít ez ügyben (kissé komplikált, de biztos meg van az oka, így tuti biztonságban tudhatjuk a pénzünket a bankban :)), de a lényeg, hogy az instrukciók érhetőek és könnyedén követhetők, szóval ezt is sikerült megoldani. :) Újabb pipa!!!!

Szombaton megérkezett a Giff-gaff SIM kártya is a telefonomhoz, így végre már nekem is lett telefonszámom, amit most, ha megengeditek itt nem közlök, majd facebook-on private message-be.

Cuppantás!!

Folyt. köv.

Kedves mindenki,

Ma végre elérkezett az NI interjú napja, már nagyon vártuk... és persze izgultunk is, hogy mi lesz... mint kiderült totál feleslegesen. :)

Reggel időben felkeltünk, összekészülődtünk, gyors tea, reggeli, majd szendvicskészítés, és már indultunk is a kinézett útvonal első állomásához. Shortlands megállójából indultunk vonattal Tooting felé, Google Maps volt a segítségünkre. Még nem voltunk ebben a megállóban, eddig csak Bromley South-ot "ismertük". Több szempontból is szerencsés volt a választás: közelebb van a megálló a lakáshoz (főleg este; amikor a park kuka sötét, nem lehet átmenni rajta, meg kell kerülni, ha az ismert megállót választjuk); 4-es zónában van és nem 5-ösben, így a 1 Day Travel Card (ez az a jegy, amivel egész nap lehet utazni bármilyen tömegközlekedéses eszközzel 1-2, 1-4 vagy 1-6 zónában) kevesebbe kerül. A menetidő ugyan kb. 10 perccel hosszabb a belvárosból, mert nem gyorsjárat, megáll még 5 helyen, de jelenleg nem vagyunk időhöz kötve, szóval... részemről 1:0 [...ide 4... ugye, Anya? :D] Shortlands javára. Megérkeztünk az első checkpointhoz, leszálltunk a vonatról - jelzem 17 percet utaztunk vele -, és átszálltunk a Victoria Line-ra, ami már London egyik metróvonala. Egy megállóval később átszálltunk egy másik vonalra (Northern Line), majd 5 megállóval később meg is érkeztünk az "NI interjúk városába". :) Szerencsénk volt, kb. 40-45 perc alatt ott is voltunk.

A megállótól nem volt messze a Job Center, amit kerestünk, és nagyon időben voltunk, ezért úgy döntöttünk, sétálunk egyet. Nem volt túl hideg, bár fújt a szél... Ittunk is egy forró csokit a főutcán gyorsan. :D Ahogy sétáltunk a városban, arra a következtetésre jutottunk, hogy valószínűleg nem fogunk azon a környéken munkát keresni, ha nem muszáj. Igazi kis olvasztótégely Tooting, de leginkább arabokat látni, nagyjából minden irányban, ameddig a szem ellát.

Nah, de meguntuk a lófrálást, úgy döntöttünk, hogy bár még van idő az interjúig, bemegyünk a Job Centerbe, biztos le tudunk ülni, még nem szólítanak minket. Nagy meglepetésünkre egyből az emeletre irányítottak minket - lévén már volt egyeztetett időpontunk-, ahol egy kedves fiatalember felvette az adatainkat, majd minden várakozás nélkül jelezte 2 szabad ügyintézőnek, hogy megérkeztünk, és már mehettünk is az asztalhoz. Kb. 10 perc alatt megvoltunk, egy időben. :) A kérdések valóban nagyon egyszerűek voltak, tényleg szinte csak igazolni kellett magamat, mármint, hogy valóban én vagyok az, aki igényli az NI számot. Amit kérdeztek:

• Útlevél, személyi igazolvány (és lakcímkártya, nálunk csak együtt érvényes!... bár ezt ők nem tudják) van-e nálad? [LEGYEN, sőt, nem baj, ha ott van minden hivatalos ID (jogsi, TAJ, ADÓ, stb), ha nem is kérik, látják, hogy felkészült vagy :)]
• Mikor születtél?
• Mikor érkeztél az országba?
• Mikor költöztél a jelenlegi UK lakcímedre?
• Dolgozol-e jelenleg? Esetleg tanulsz? [nem baj, ha egyik sem]
• Aktív munkakereső vagy-e? [IGEN!]
• Akarsz-e segélyt igényelni? [NEM!]
• Tudod-e igazolni az itteni lakcímedet? [nem baj, ha nem... elég, ha azt mondod, hogy barátoknál laksz]
• Miből élsz jelenleg, miből tartod el magad (ha nincs munkád)? [VAN MEGTAKARÍTÁSOD]

Ennyi jutott eszembe... :) Ami nagyon fontos még, MOSOLYOGJ! :) Egyébként is! :) Jót tesz az interjúnak is, és a kedved is jó lesz. Az ügyintéző azt mondta, hogy nagyjából 2 héten belül ki fog érkezni az NI számunk az itteni címünkre. Mondjuk hiszem, ha látom, de YESSSSS!!!! :D:D:D.

Dolgunk végeztével (ami előbb jött el, mint gondoltuk :)) visszamentünk a metrómegállóhoz, és elindultunk London belvárosa felé. Nem akartunk költekezni, ezért elhatároztuk, hogy visszamegyünk a Trafalgar Square-re a National Gallery-be (brit nemzeti képtár). Azért írom így, mert már jártunk ott, és mert minden nemzeti múzeum ingyenes. :) Sajnos nem sikerült kivégezni a helyet első alkalommal, és mint kiderült másodikra sem :D, lesz még egy körünk vele. Ott töltöttük az egész délutánt, de megérte. :) Zárásra már el is hagytuk a helyet, majd kerestünk egy utcai hot-dogost, és megvacsoráztunk. Isssteni fimon volt. :) Nyami... most tudnék enni még egyet :).

Ezután elindultunk a haza irányában. :) Metró, majd újabb metró, majd Victoria Station, ahol kismillió ember várt arra, hogy a kijelző kiírja, hogy melyik vágányról indul a vonata. Még vártuk a kijelzőn később megjelenő platform számot, gondolatban nosztalgiáztunk egyet Norbival, mögöttünk ugyanis jelenleg is üzemel a múltkori kirándulás óta nekünk gyülekezőhelyként megismert pub, a The Iron Duke. :) A többiekkel mindig itt találkoztunk a nap végén, és ittunk egy jó pofa ale sört, ha külön utakon mentünk a belvárosba. No, a vágány számát kiírták, felszálltunk a vonatra, és hipp-hopp, már itthon is voltunk. Illetve vagyunk.

Nagyon jó kis nap volt, de elfáradtunk. :) El is tesszük magunkat holnapra.

Csók, puszi, "barabás gyuszi" :D

Ma már február 10-e van. Kissé megkésve frissítem a blogot, de még szoknom kell ezt a dolgot. 

Szóval február 10, vasárnap, odakint most épp nem túl szép az idő, borús és esik is, de az eddigiekre egy szavunk sem lehet, mert lássuk be csakúgy mint legutóbb amikor csak mint turista voltunk itt, gyönyörű időnk volt szinte minden nap. Érdekes módon éjjelente mindig halljuk hogy zuhog és nagyon fúj a szél kint, viszont reggelre/nappalra kisüt a nap és minden rendbe jön. De folytassam a történetet inkább onnan ahol abbahagytam (elég az időjárás jelentésből). Szóval múlthét pénteken fejeztem be legutóbb azzal, hogy a hétvégét, legalábbis a szombatot Weybridge-ben töltjük, a város ahol Viku-ék először laktak. Délelőtt indultunk kb. 10 körül. Vikuéknak elég sok elintézni valójuk volt aznapra szóval a mi terveink a Brooklands múzeumba vezettek. A múzeum ahogy Ricsi is mondta korábban nagyon pazar volt. Hogy miről is híres Brooklands? Brooklands a maga idejében még mielőtt múzeum lett volna helyet adott egy repülőgépgyárnak, az új repülőgép fejlesztések tesztelésének, pilóta képzésnek, és nem utolsó sorban itt készült el európa egyik legelső autóversenypályája, ahol az 1910-es évektől rendeztek gyorsasági, és körversenyeket is. Szóval egy fantasztikus,

 történelmi jelentőséggel rendelkező helyről van szó amihez rengeteg történet és anekdota fűződik. A múzeum maga több szekcióból állt, ahol többek között megtekinthettünk korabeli autómobilokat, buszokat, versenyautókat, repülőket amiket ott építettek, belekóstolhattunk az autóversenyzés és a repülés a biciklizés és a buszozás történelmébe. Lehet ez most kicsit unalmasan, és nagyon szofisztikáltan hangzik, de higgyétek el valójában nagyon izgalmas és érdekes volt. Ami nagyon tetszett még az a személyzet volt. Még mielőtt félre értené valaki arról van szó, hogy nem nagyon voltak fiatalok hanem inkább elég idősek akik az angol udvariasságukkal megszólítottak és érdekesebbnél érdekesebb történeteket meséltek a kiállított tárgyakról, járművekről. Voltak olyanok is akik mondhatni a kiállított történelem részei voltak, nah jó nem kell nagyon-nagyon visszamenni a történelemeben ezért, de végül is a második világháború is mindössze 70 éve történt, ez gyakorlatilag nagyjából csak egy emberöltő. Hogy miért is írom ezt? Mielőtt bezárt volna a múzeum (télen délután 4-kor zár, és hát február van) az utolsó hely ahová mentünk az az "udvar"  volt, ahol eredeti utasszállító és teherszállító repülőgépeket állítottak ki. Itt utoljára, ahogy kiléptünk a buszokat (korabeli single és dubledeckereket) bemutató hangárból, hogy ne húzzuk az időt lévén már kb fél négy felé járt, a hozzánk legközelebb álló repülőgépre szálltunk fel. A gép pontos típusára már sajnos nem emlékszem. 

A boing-ok sorozatához tartozó kisebb légi busz volt, amit a gyárból legördülése után személyszállításra használtak, majd később teherszállításra, leginkább postai célokra. Amint a fedélzetre léptünk  azonnal kedvesen fogadtak, és összefoglalták röviden a gép történetét, majd meginvitáltak a pilóta fülkébe azzal, hogy menjünk nyugodtan, egy pilóta vár ott ránk. Be is léptünk a szűkös pilótafülkébe ahol az első tiszt helyén egy igen idős úr ült. Fehér haj, a kor adta ráncok alatt előtűnő tipikus angol vonások és kissé már remegő hang jellemezte a férfit aki körülbelül 36 évig (én így emlékszem bár lehet félreértettem, így visszagondolva már nekem is soknak tűnik) vezette a gépet amiben épp voltunk. Igen, a gép eredeti pilótája mellett ültem a másodtiszt helyén. Olyan volt mintha egy kis időkapszulába kerültem volna, úgy hallgattam az általa mesélt történeteket.

Nah jó.. ennyit a múzeumról. Külön kérésre még írok róla ha gondoljátok.

A múzeumozás végeztével begyalogoltunk Weybridge központjába, hogy megkeressük a Poppins éttermet, ahol legutóbb kb 4 éve jártunk. Miután sikeresen megtaláltuk és elfogyasztottuk a most már estebédnek tekinthető fish and chips és burger tálunkat tradicionális angol teával - ami különben nagyon jól esett lévén kint már kezdett hideg lenni, megköszöntük a szíves kiszolgálást, és folytattuk sétánkat a központban. Vikuék is lassan végeztek a dolgaikkal és fél hét körül felvettek minket, - Junky is már a kocsiban volt :). 7 körül megérkeztünk a The Oatland Chaser nevezetű pub/restaurant -ba ahol Viku tartotta a régi Weybridge-i barátaival a szülinapi ünnepségét. Itt sok mindenkivel megismerkedtünk és nagyon jól éreztük magunkat. Kiderült közben, hogy a személyzet 80%-a is magyar :), ők is nagyon kedvesek voltak.

Visszatérve a hivatalos dolgokra, összefoglalom röviden, hogy mi történt a héten.

Keddre végre megérkezett mindkettőnk hiteles az OTP által kiállított bankszámlakivonata, így bementünk a HSBC-be újfent hogy átadjuk a kért doksikat, ott az ajtónálló ügyintézőhölgy már felismert minket és ismét nagyon segítőkész volt. Átadtuk a nyomtatványokat, majd szóltak, hogy eljuttatják a megfelelő ügyintézőnek és menjünk el nyugodtan, majd telefonon mindenképp fel fognak hívni akkor is ha megfelelnek és akkor is ha nem. Kb fél négy körül Ben hívott fel a HSBC-től hogy minden rendben a kivonatokat elfogadták és be is aktiválták a számlánkat. Én szóltam, hogy szeretnénk internet bank elérést is amennyiben lehetséges, ere Bentől kaptunk egy új időpontot péntek 10 órára, hogy menjünk be egyeztetni az adatokat. Pénteken be is mentünk ahol most nem Ben-hez hanem Rebecához kerültünk akivel előkészítettük az online bankolást. Itt az online bankolás úgy megy mint otthon az Unicredit-nél vagy az Erste-nél, azaz a számlához kapsz egy kis véletlen szám generáló készüléket (security key) ami segítségével tudod intézni a belépést az oldalra valamint a tranzakciókat. sajnos ez a kulcs most nem volt raktáron a bankban, de rebeca megnyugtatott, hogy 5-7 napon belül kipostázzák, és ha megkaptuk csak ugorjunk be ismét a bankba és elmagyarázzák nekünk a továbbiakat. Azt mondta ha gondoljuk nyugodtan próbáljuk ki otthon is, de mivel egy kicsit bonyolult ezért inkább azt javasolja hogy menjünk be ismét. Nem gond, lassan már úgyis névről ismernek a bankban annyit voltunk már. :) A lényeg viszont, hogy végre van bankszámlánk és a jövő héten szerda környékén megérkezik a bankkártyánk is.  juhúúú !!!  Egy task pipa! :) 

Ami még hátra van az NI szám interjú. Ezzel kapcsolatban sajnos nem kaptuk meg az ígért leveleket, ezért úgy döntöttünk hogy visszamegyünk a Job centerbe és megkérdezzük, hogy ilyenkor mi a helyzet, mivel időpontunk már van, ellenőrző számunk már van, viszont fogalmunk sincs, hogy hová kell mennünk az interjúra. A helyszínen sajnos nem nagyon tudtak segíteni, viszont ismét megkaptuk azt a telefonszámot amit legutóbb, hogy azon keresztül tudunk érdeklődni. Ott helyben fel is hívtuk és megkaptuk, hogy az interjú Tooting-ben lesz az ottani job centerben, szóval egy kicsit utaznunk is kell majd aznap. 

Vikuék kedden reggel elhagyták az Egyesült Királyságot, hogy Kubában töltsenek el két fantasztikus hetet, szóval most egyedül vagyunk itthon, és vigyázunk a lakásra és nem utolsó sorban Marmalade-re. Marmalade nagyon édes macsek, de néha azért próbára teszi a türelmünket, dehát a macskák már csak ilyenek. :)

Ami a munkát illeti egyelőre folytattuk az ügynökségekhez járást, meg a CV küldözgetést, egyelőre még visszajelzések nélkül, de nem csüggedünk. Kitartóak leszünk. 

Cuppantás mindenkinek!

Sziasztok!

Először is Gyuszi kommentjére reagálva: igyekszünk majd frissen tartani a blogot, viszont nem biztos hogy naponta kerül fel újabb bejegyzés, mivel ha épp nem történt semmi akkor azt minek is írjuk meg :). Nem szeretnénk olyan blogolókká válni akik azt is megírják, hogy mikor mentek épp wc-re, és milyet produkáltak közben, hosszaság, szín, állag, illat stb... , azt hiszem tudjátok miről beszélek. :) Mi is nagyon tudjuk, hogy mit jelent az, hogy "Too much information!!". Szóval csak türelem, csepegnek majd az infók szépen mint kaptárban a méz.

Akkor most folytatom a történetet ahol abba hagytam legutóbb. Tehát ott tartottunk, hogy már majdnem van bankszámlánk, sőt időpontunk is volt, hogy ezt kivitelezzük. Szóval szerda du. 3-kor bacsattogtunk az HSBC-hez újfent és kértük Ben-t (a kijelölt ügyintézőnket), hogy végre megnyissuk a várva várt számlát. Betessékeltek egy váróba, és rövidesen egy 24-25 év körüli fiatal srác képében meg is jelent Ben, és átinvitált minket az asztalához. Gondoltuk innen már minden simán menni fog, megadunk pár adatot, Ben ellenőrzi azt és klikk-klikk már meg is van a számlánk. Hát nem... (tudom a következő kommentelő Gyurma lesz, azzal, hogy "Hát"-tal nem kezdünk mondatot, de vállalom a kockázatot ) ;)

Szóval kiderült, hogy a nyomtatott bankszámlakivonatot mégsem tudják elfogadni megfelelő bizonyítékként az otthoni címünkre. Tehát megint ott tartottunk mint legutóbb. Viszont egész konstruktívnak bizonyultak és felajánlották, hogy ameddig tudunk elmegyünk a ügyintézés erdejében. Szóval felvették az adatainkat és kaptunk egy-egy bankszámlát ami fel van függesztve, tehát gyakorlatilag semmire sem jó, és 30 napunk van bemutatni az eredeti bankszámlakivonatunkat a bankban, hogy aktiváljuk a számlát (mondjuk ennyi erővel el is fogadhatták volna a papírokat amiket vittünk, de mind1). Szerencsére ezért természetesen nem charge-olnak semmit, azaz a havi 8 fontot onnan kell csak fizetnünk amikortól aktívvá válik a számla. Így hát kissé bosszúsan hazaballagtunk, és elkezdtünk vadul telefonálgatni és skype-olni az ősöknek, hogy küldjenek hiteles, eredeti számlakivonatot. Meg is tették, úgyhogy ezúton is naagy köszönet Nekik és még nagyobb sok-sok puszi.

Ha minden igaz a Magyar Posta jóvoltából 3-4 munkanapon belül meg is kapjuk a doksikat. (azért ne kiabáljuk el, majd hitelesítjük az időpontot ha már a kezünkben lesznek a levelek)

A következő terv az volt, hogy feltérképezzük a Bromley-ban található job és recruitment agency-ket és fel is keressük őket. Ezt a teendőt skippeltük péntekre és csütörtökön otthon voltunk és ráncfelvarrásokat végeztünk a CV-inken és online küldözgettük ki az eredményt, illetve angolt tanultunk, lévén talán ez a legfontosabb.

Elérkezett a péntek, és hazudnék ha azt mondanám (vagy inkább: írnám? most kicsit fáradt vagyok az irodalmilag helyes fogalmazáshoz), hogy minden aggódás és izgulás nélkül telt el. Még itthon átnéztük ismét a kigyűjtött job agency címeket és megterveztük, hogy melyikhez és milyen sorrendben megyünk be. Csekkoltunk online is az összeset, hogy mennyire vágnak szakmába mivel párat ki is kellett előzetesen zárnunk amiatt mert pl. csak könyvelőket, vagy egészségügyi dolgozókat keresnek. Az utolsó csekkolásnál kiderült, hogy az egyik ügynökség amit kinéztünk már elköltözött Bromley-ból Croydon-ba, ami ugyan nem olyan nagy távolság de mégis csak utazni kell érte, és először a lokális irodákba szeretnénk regisztrálni, szóval ezt ki is húztuk egyelőre a listánkból. Ezután végigjártuk a tervezett ügynökségeket és ahol tudtunk regisztráltunk.

Szombaton Weybridgeben leszünk. Vikuék meglátogatják az ottani barátaikat és velük tartunk.

Mára ennyi...

Jó éjt!

Ui.: A vadászaton az egyik vadászt, név szerint Jack-et ki kellett húznom a sárból, mert a patakmederben, ahol haladtunk, térdig süllyedt. Az esetről készült egy kép is amit készítője (Sten) megígért, hogy elküld e-mail-en amit tegnap meg is tett, szóval, here it is:

Kedves családunk és barátaink!

Ahogy ígértük, elindítunk egy blogot a a velünk történtekkel kapcsolatban. Ez lenne a blogunk első bejegyzése, viszont már eltelt pár nap mióta elhagytuk Magyarországot, szóval most megpróbáljuk összegezni az eddig történteket.

A helyesírási hibákért én (Noriss) kérek elnézést, Ancsi holnap fogja lektorálni, de saját felelősségre én már ma kiposztolom. Remélem nem fogok nagyon szorulni érte... ;) ('nem szorulsz érte... :D [Szöszi]')

Pénteken (jan.25.) minden simán ment, a reptéren már időben ott voltunk, elbúcsúztunk Anikótól és Fecótól, majd rövidesen feladtuk a csomagjainkat (egyenként 19,9 kg-mal, szóval sikerült szinte teljesen kihasználnunk a lehetőségeinket), és vártuk Ricsit és Beát. Miután megérkeztek ők is, már közeledett a repülés időpontja szóval majdnem könnyes  - na jó egy kicsit könnyes... - búcsút vettünk egymástól és nekiindultunk a biztonsági vizsgálatoknak. Ezeken szerencsére könnyedén átestünk, bár úgy tűnt, a magyar oldalon lazább az átvizsgálás, lévén egy doboz gyufa maradt véletlenül a hátizsákomban még valamelyik túrázás alkalmával, de ez úgy látszik nem volt olyan fontos dolog, hogy a röntgen vizsgálat után kivetessék velünk. Érdekes momentum az is, hogy külön tálcába csak a laptopot kellett tegyük az összes többi elektronikai cucc (digitális fényképezőgép, laptop aksi, mobil vinyók, stb.) maradhatott a hátizsákban. Ezután viszonylag gyorsan átmentünk a dutyifrí-n, gondolkodtunk, hogy vegyünk-e pár csík cigit pl.: Junky-nak, de mivel nem tudtuk, hogy akkor éppen milyen státuszban van (már leszoktam a cigiről, vagy épp le akarok szokni a cigiről), kihagytuk ezt a lehetőséget. S mivel már erősen közeledett a kapuzárás, s így nálunk a kapuzárási pánik (bibáppáp csss - 'nagyon szép volt szívem :D [Szöszi]'), ezért gyorsan beálltunk a sorba, ami azért nem is haladt annyira lassan, viszont a buszra, ami végül kivitt a repülőhöz, elég sokat vártunk. Várakozás közben - jófejek lévén, magunk elé engedtünk egy állapotos kismamát. Csak azt nem értettük, hogy másnak ez hogy nem jutott eszébe... Ami igazából már a Boarding passunk nyomatatásakor meglepett, az Easy Jet, gondolom, hogy javítsa a nem kulturált (csűrheszerű) gépreszállást, elkezdett ülőhelyszámokat is biztosítani a normál foglalásoknál is. Szóval ránk a 20A és a 20B ülések vártak. :)

A repülés a szokásos volt, a végére kicsit elfáradtunk. Majd miután a reptéren gyalogoltunk vagy.... - hát elég sokat - felvettük a csomagokat, és átestünk a welcome ellenőrzésen. A váróban Vikunya már várt minket. bepattantunk a kocsiba, és elindultunk Bromley-ba. Magyar idő szerint kb. éjfélkor érkeztünk meg a Vikunya-Adél rezidenciára :). Egy gyors pusziváltás és üdvözlés, valamint egy nagyon finom welcome csirkepaprikás (nagyon köszönjük Adél, isteni finom volt) elfogyasztását követően mi Vikunyával összekaptuk a motyónkat, újra kocsiba ültünk, és most már angol idő szerint kb éjfélre meg is érkeztünk Tomiékhoz a farmra. Tominak és Krisztának ezúton is nagyon köszönöm a király hétvégét, aminek eredményeként elejtésre került 15 fácán, 3 szajkó, 3 szalonka, 2 galamb és 1 nyúl, valamint nem utolsó sorban megszületett az egyik már nagyon várt kiscsikó, Viku tett fell képeket róla a facebook-ra, ha minden igaz. A hétvégén megismerkedtem Inkő Tomival és párjával Emesével is, akik szintén nagyon kedvesek és szimpatikusak voltak.

Összességében egy nagyon király hétvége volt. Best beginning ever! :)

A vasárnap nagy részét pihenéssel töltöttük. Ránk is fért rendesen.

Hétfőn két dolgot igyekeztünk elintézni, az elsőt, és egyben legfontosabbat, hogy regisztráljunk a hőn áhított NI számért, másodsorban pedig, hogy bankszámlát nyissunk. Lévén ez a két dolog elengedhetetlen ahhoz, hogy munkába állj.

Kicsit későn keltünk, így délután becsattogtunk a Bromley-ban található Job Center-be és megkérdeztük, mi is a menete a regisztrációnak. Az ügyintézők nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, elmagyarázták, hogy vagy telefonon igényelhetjük, vagy interneten keresztül. Mivel úgyis ott voltunk és megkaptuk a telefonszámot, és az iroda várójában rendelkezésre állt több ingyen használható vonalas telefon, beregisztráltunk telefonon. Február 13-ra kaptunk időpontot szóval akkor megyünk majd interjúra, hogy bizonyítsuk azok vagyunk akiknek mondjuk magunkat. :)

Ezután a bankszámlát szerettük volna elintézni. Ez már kicsit bonyolultabban ment, azazhogy megy, mivel holnap leszünk túl rajta, ha minden igaz. Hogy röviden összefoglaljam a dolgot, bejelentett lakás nélkül, azaz pontosabban közüzemi számla nélkül ami a nevedre szól, normál bankszámlát nem tudsz nyitni. Amit tudsz, az például az HSBC bank Passport account-ja, amit kifejezetten külföldieknek, nemrég az országba érkezetteknek találtak ki. Viszont, és itt jön a csavar, ehhez is kell közüzemi számla, igaz itt nem az angol hanem a mi esetünkben magyar, vagy bármi más dokumentum, amivel hitelt érdemlően bizonyítani tudod a hazai lakcímed. Még mielőtt azt gondolná valaki, hogy hé, hát mi sem egyszerűbb ennél, hiszen nekünk, kicsi országunkban van egy Lakcímkártyának nevezett laminált izénk, ami pont erre való, hát el kell hogy szomorítsam, ilyen kártya valószínűleg csak a mi hazánkban létezik, s lévén nincs rajta fénykép, így itt nem számít hivatalos okiratnak, szóval kb. annyit ér mint az árnyékszéken az a bizonyos papír. Szóval aznap eltessékeltek minket a bankból, hogy sajnos nem tudják elfogadni a bankszámla nyitáshoz eme becses okmányt. Ettől függetlenül nagyon készségesek és kedvesek voltak velünk az ügyintézők, még azt is ajánlották, hogy mindenképp térjünk vissza másnap, mert akkor lesz egy ügyintéző hölgy, aki lengyel származású, és talán már látott lakcímkártyát életében. Nah, lényeg a lényeg, leleményes magyarként már otthon igyekeztünk minden hivatalos ügyünket elektronikus útra terelni így az otthoni bankszámla kivonatunkat is elektronikusan .pdf formában kapjuk. Szerencsére ez tartalmazza a lakcímünket, és így ez a dokumentum már elég bizonyítékként szolgál a számlanyitáshoz. Ebben sikerült is megegyeznünk az ügyintézővel, és ma vissza is tértünk a bankba. A doksikat ellenőrizték és megfelelőnek találták, csak sajnos túl elfoglaltak voltak ma az ügyintézők, így nem tudtak foglalkozni velünk, de sebaj, egyeztettünk egy időpontot holnap 3-ra, ahol tárt karokkal fognak várni, hogy havi 8 fontért megnyithassuk első angol bankszámlánkat. Nem kell megijedni, ezt a konstrukciót 6 hónapig kötelező csak fenntartani, és addig biztos találunk munkát, hogy ezt finanszírozzuk! :)

Egyelőre ennyi, de ahogy Katsa mondaná: és a történet folytatódik...

Cuppantás mindenkinek!